A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak. 1904-ben adták át az új városháza épületét. 1911-ben nyílt meg a híres Csiky Gergely Színház, amelynek társulata az 1970-es évek elejétől a magyar színházi élet meghatározó társulata lett.
Somogy vármegyéhez még a 20. század elején is csak egyetlen város tartozott, Kaposvár, melynek rangja 1930 előtt rendezett tanácsú város volt, azután az elnevezés megváltozása miatt megyei város. 1942-ben törvényhatósági jogú városi rangot kapott, de ezt csak 1945-ben hajtották végre ténylegesen, így 1950-ig Kaposvár nem tartozott Somogy vármegyéhez. Az 1950-es megyerendezés idején a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Kaposvár attól kezdve Somogy megyéhez tartozott, és jogállása 1954-ig közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. A megyeszékhely 1990-ben újra megyei jogú városi rangot kapott.
A két háború közti időszak elején már jelentős változások következtek be a
város életében. Az első világháború után a magyar városok számára kiírt
stabilizációs hitelből, az úgynevezett Speyer-kölcsönből Kaposvár
városa 22 milliárd koronát igényelt, de csak 13 milliárdot folyósítottak
végül, amely összegből a szennyvíztelep szűrőmedencéjét állították
helyre, valamint megépülhetett a polgári fiúiskola és az akkori
Eszterházy utca egyik legszebb részén a leánygimnázium. Felépült a
kereskedelmi-egyesületi székház, az új és akkor korszerűnek számító
városi mozi épület, és jórészt közadakozásából az új katolikus templom. A
kevés számú helyi hívővel rendelkező református egyház fölépítette
gyülekezeti házát, az akkoriban túlnyomórészt katolikus hitvallású
lakosság rokonszenvétől támogatva. A tűzoltóság épületét kibővítették,
felszereltségét pedig európai szintre emelték. A helyi köztisztasági
üzemet öntözőautókkal látták el, állandó helyre költözött az Anya- és
Csecsemőotthon. Az első világháború után nem sokkal épült ki a
távvezetékes villamos-hálózat transzformátorépülete és elsőként kilenc
transzformáló-tornya. Városi sportpálya, valamint a Kapos folyó
közelében kiépített strand is létesült. Az utcákat új burkolattal látták
el, számos közpark létesült, és a „Virágos Kaposvár” mozgalom
kibontakozásaként nemcsak a magánházak előtt, de az utak mentén is
virágos szegélyeket hoztak létre. A belügyminiszter a „Virágos Kaposvár”
megteremtéséért elismerő-oklevelet adományozott a városnak (1929),
amely kitüntetést dr. Vétek György
polgármester vett át. A „Virágos Kaposvár” volt az egyetlen helyi
hagyomány, amelyet változatlan formában vett át szocialista időszak
várost irányító vezetése. A város művészeti életét az államosításokig a
Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társulat fogta össze. A helyi
vagy Somogy vármegyei művészek alkotásaiból éves rendszerességgel
szerveztek kiállítást. 
A polgári élet idején igen népszerű és hasznos elfoglaltságot
jelentettek az ének- és dalkörök, amely szép számmal működtek a
városban. Volt városi, postás, iparos, vasutas, munkás, katolikus és
református egyházi énekkar. Működött városi szimfonikus zenekar, vasutas
zenekar, katonai zenekar és ifjúsági zenekar.[13]
A város területe és lakosságszáma a 20. században is folyamatosan nőtt. 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. Lakóinak száma megháromszorozódott, a 70-es évek végén elérte a 75 000 főt. Kaposvár 1990-ben megyei jogú város, 1993-ban római katolikus püspöki székhely lett.
A polgári élet idején igen népszerű és hasznos elfoglaltságot
jelentettek az ének- és dalkörök, amely szép számmal működtek a
városban. Volt városi, postás, iparos, vasutas, munkás, katolikus és
református egyházi énekkar. Működött városi szimfonikus zenekar, vasutas
zenekar, katonai zenekar és ifjúsági zenekar.
A város területe és lakosságszáma a 20. században is folyamatosan nőtt. 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. Lakóinak száma megháromszorozódott, a 70-es évek végén elérte a 75 000 főt. Kaposvár 1990-ben megyei jogú város, 1993-ban római katolikus püspöki székhely lett.
Kaposvár a Dunántúl egyik legjelentősebb városa, a Dél-Dunántúl társközpontja lett. 2000. január 1-jén
a korábban is itt működő Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai
Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet. 2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami a város egyik fő látványossága és 2017-ben Európa legszebb főtere lett. 2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán a város elnyerte Az Év Települése címet. 2011. június 4-én felavatták Kaposvár rovásos helynévtábláját.
Az utóbbi évtizedekben a somogyi megyeszékhely az ország egyik
legdinamikusabban fejlődő településévé vált. Az elmúlt években is számos
fejlesztés, beruházás történt: újjászületett a belváros, átépült a megyei kórház, középületek, közterületek, iparterületek épültek és újultak meg, új helyi járatú buszok róják a város útjait.
... folyt. köv. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése