...a községben nem jártunk, elsődleges cél a Medveotthon volt, de aki kíváncsi a falura, néhány adalék a Wikipédiából:
Ezt a községet már Secretarius Lazarus 1510 és 1520 között készült térképe is feltünteti Vesereghatz néven. A város a Gödöllői-dombságon terül el, a Cserhát közelében, délre a mogyoródi Gyertyános, a fóti Somlyó és a csomádi Magas-hegy, keletre és északra a Margita, valamint az Öreghegy határolja. Tőle északnyugatra az őrbottyáni Őrhegy, majd a váchartyáni Várhegy látható. Hideg vizű tavát a szentjakabi pusztán eredő Sződ-Rákos patak táplálja. Fényes kiemeli Szadával való szomszédságát: „ezen helységnél emelkedik fel azon dombsor, mely Szada felé nyúlik, 's mely híres fehér bort termő szőlőtőkéktől borittatik”. Ez aztán számos határvillongásra szolgált okot a két falu között.
Foto: Sebő Jutka |
Mai nevének eredetéhez két hagyomány is fűződik. A kettő közül kevésbé valószínű, hogy a tatárok elől a templomba menekülő, majd lemészárolt lakosok vérétől pirosló falakról kapta volna nevét a település. Az elfogadhatóbb magyarázat szerint a vakolatlan, vörös téglából épült temploma után hívják Veresegyháznak. A település nevével több alakban találkozhatunk: Vőrős Egyháza, Veres-Egyháza, Veresegyháza, Vorősegyháza, Vörös-Egy-Ház, Veres Egy Háza, Veresegyhaza, Wörösch-Egyhása, Veres Egyháza, Vörösegyháza. Érdekes névforma olvasható egy 1399. március 9-én Visegrádon kelt csonka nádori oklevélen: Weruseghaz. „Adoma szerént a helység hajdani neve Véresegyház volt”, utalva Szent László király Salamon ellen folytatott csatájára, valójában azonban a veres – azaz piros – melléknév és az egyház – vagyis templom – főnév összetételéből ered neve – mivel a régi, vakolatlan temploma vörös színű téglából épült.
A macik még nem nagyon voltak aktívak, mindössze egy volt talpon az idősebbek közül - aki egyébként ránk se hederített - , egy kis mackó viszont nagyon szeretett volna tőlünk egy kis mézet, őt viszont nem lehetett etetni😢😢😢😢😢
Foto: Sebő Jutka |
Foto: Sebő Jutka |
1998. november 24-én nyílt meg Közép-Európa egyetlen medvemenhelye. 3,5 hektárnyi egybefüggő kifutójában kedvére játszhat a több tucat medve. A parkban farkasok is vannak.
Két mesterséges tó van kialakítva a medvéknek, melyet rendszeresen utántöltenek. Ez biztosítja az ivóvizüket, és a tavakban telepített kárászok is élnek. Ezeket ugyan megfogni nem tudják a medvék, de jó időtöltés számukra a kergetőzés.
A természetes élőhely minél tökéletesebb reprodukálása érdekében
1,5 hektáros fenyves erdő biztosítja az elrejtőzést, és a fára mászás
lehetőségét. A területen 8 darab szűk bejáratú, ámde öblös mesterséges barlang van elhelyezve. Egy-egy barlangban két-három medve is pihen.
A büfében az állatoknak csemegét (répát, mézet)
is lehet vásárolni, a mézhez hosszú nyelű fakanalat biztosítanak ingyen
(hozott mézhez is). A macik elképesztő ügyességgel nyalogatják le a
finom mézet a hosszú fakanalakról.
2000 nyarán került kialakításra a medvéknél már bevált technológia
szerint a farkasok kifutója. A farkasokat természetes körülmények között
tartják, így az állatok korlátozás nélkül a teljes területüket
bejárhatják, számukra tetszőleges falkákat alkothatnak. A kifutót
kiugrás gátló kerítés veszi körül, mivel a farkasok elképzelhetetlen
ügyességgel tudnak átugrani a kerítéseken a villanypásztor ellenére is.
A területükre sűrű növényzet lett telepítve, hogy a farkasok
elbújhassanak egymás, vagy a látogatók elől, ha szükségesnek érzik.
Megépült egy 2 méter mély mesterséges tó is a területen, így biztosítva
az ott élőknek a természetes körülményeket.
2015-ben nyílt meg a Barátkozoo elnevezésű bemutató, melyben lámák, emuk, csincsillák, törpemalacok, házi nyulak, kameruni törpekecskék, szenentáli kecskék, hortobágyi rackajuhok és házityúkok élnek.
...folytatjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése