Őszintén szólva, nekem összességében nagyon félelmetesnek tűnt az egész objektum. A duzzasztott oldalon a hatalmas vízmennyiség, alig néhány méternyire a járdától, míg a másik oldalon a mélység.
A parkolás nem volt egyszerű, találtunk parkolót, melynek minkét végén behajtani tilos tábla "ékeskedett", igaz ez a rutinosabbakat nem nagyon zavarta.
Volt alkalmam kormánybiztosokkal is beszélgetni a vízi erőműről de nekem a mai napig nem igazán gömbölyű ez a történet.
A Wikipédia bőséges anyaggal rendelkezik, ezért rövid részletet szeretnék csak kiragadni.
Wikipédia:
A vízlépcsőrendszer története a 20. század harmincas éveiben kezdődött, amikor a Duna-menti országok kormányai foglalkozni kezdtek a Duna hajózhatóságának javításával és azzal, hogy a szabályozás egyúttal vízi energia termelésére is lehetőséget biztosítana. 1956. április 30-án a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa határozatot hozott a Duna Pozsonytól a Fekete-tengerig
tartó szakaszának ún. komplex hasznosításáról, amelyben már szerepeltek
energetikai célú vízlépcsők is. A vízlépcsőrendszer terveit először az 1950-es évek végén dolgozta ki a Mosonyi Emil professzor vezette társaság a BME-n.
Ezután a terv többször változott, hol gazdasági, hol ökológiai,
hidrobiológiai, hol környezetvédelmi, de legfőképp politikai
megfontolások miatt.
Az építkezés kronológiáját itt találod 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése