Esztergom...sokadszorra.....☺☺☺☺☺ ......3)

 Wikipédia:

III. András király halála után Bicskei Gergely érsek itt koronázta meg Károly Róbert Anjou királyt. 1301-ben a Németújváriak seregei vették be, hogy átadhassák a trónkövetelő Vencel cseh hercegnek, majd 1304-ben Vencel cseh király hadai foglalták el, akik nagy rombolást végeztek és kirabolták a várat, mely az elkövetkező évtizedben többször is gazdát cserélt. A király és az érsek elmenekültek a városból, és hat év múlva tértek vissza, amikor 1307-ben Tamás érsek foglalta vissza a Németújváriaktól. 1330 és 1349 között helyreállították. Károly Róbert, majd Nagy Lajos király pártfogolta a várost. 1327-ben a király a városnak adományozta a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a délkeleten fekvő Kovácsit, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét. Az érsekek a városból hadjáratokat indítottak, kiskirályokat fékeztek meg, iskolákat alapítottak, tudományos- és művészpártoló tevékenységeket folytattak, zsinatokat hívtak össze, gyűjteményeket hoztak létre, templomokat, könyvtárakat alapítottak. Ezzel az ország egyik legfontosabb városává tették Esztergomot. Az esztergomi érsekek hatalmát jól mutatta, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád érsek 1347-ben királyi helytartó lett. A 14. század végén, Budai János esztergomi kanonok megalapította a Collegium Christi Pauperum scolariumot, aminek feladata a szegényebb diákok külföldi egyetemekre juttatása volt. 1403-ban Zsigmond király, majd 1440-ben I. Ulászló seregei támadták a várat. 1453-ban Szécsi Dénes érsek újjáépítette a Szent Adalbert-székesegyházat. Az érseki vagyonon túl, saját 80 ezer forintos vagyonát is felajánlotta az építkezésekre.
 

A 14–15. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett. Udvarukban, amelynek gazdagsága a budai és a visegrádi királyi udvarokéval vetekedett, gyakran fordultak meg királyi vendégek és Európa-szerte ismert tudósok, művészek, mint például Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király, Regiomontanus a híres csillagász, Ilkus Márton, Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója, aki történeti munkájában kiemeli Vitéz János esztergomi érsek építkezéseit. Vitéz folytatta Szécsi munkáját. Sokat épített a késő gótikus, függőfolyosós váron, udvara világhírű volt. Vitéz európai hírű könyvtárába sok művészt maga köré gyűjtött. Galeotto Marzio többször huzamos ideig tartózkodott Esztergomban. Itt írta meg a „De homine” (Az emberről) szóló physiologiai és orvosi vonatkozású munkáját. Vitéz a régi székesegyház mellé emeletes könyvtárat, csillagvizsgálót építtetett.

Vitéz János a török elleni harcok miatt összetűzésbe keveredett Mátyással, ezért 1471-ben a király serege ostromolta a lázadó érsek várát. A király Vitézt fogságba vetette, aki ott is halt meg. Halála után Mátyás özvegye, Aragóniai Beatrix élt a várban 1490 és 1501 között. Az érsek halála után kéziratainak egy része Konstantinápolyba került. Innen azután több darabot a 16. században előkelő könyvgyűjtőknek sikerült megszerezniük, egy Firenzébe, egy másik Velencébe jutott. Míg Vitéz kódexei Európa minden részében szét vannak szórva, egykori székhelyein, Váradon és Esztergomban egy sincs. 

 

1543-ban Esztergomot kétezer gyalogos védelmezte, köztük olaszok, spanyolok és németek. Miután az ostromlók a vízivárosi Veprech-tornyot vették ágyútűz alá, ahonnan a vár az ivóvizet kapta, a védők alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdtek, és a várat átadták az ellenségnek.^[9] Szulejmán szultán győzelmi táblája ma is látható a vízivárosi várfalban. Ferdinánd császár parancsára Esztergom vezetőit börtönbe vetették, ám végül hosszabb fogság után ítélet nélkül elengedték őket.

Miután Esztergomot elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, a szandzsákközpontja lett. Fontos szerepet játszott Buda védelmében, összekötő kapocs volt a Dunántúl és Felső-Magyarország között, ellenőrizte a Dunát is. A vár eleste után a Dunától északra eső 80 falu is behódolt, lakóikat a város újjáépítésekor dolgoztatták. A magyar lakosság nagyrészt elmenekült, az ott maradók rabszolgák lettek, akiket valószínűleg a Dunán hurcoltak el, főleg nők és gyermekek maradtak helyben. Sokuk felvette az iszlám hitet, akadt olyan, aki összeházasodott a török háziúrral. A hódító törökök a környékbeli, de a Magyar Királysághoz tartozó falvak lakóitól is megkívánták, hogy a várba bejőve adót fizessenek. Ezeket a településeket előre meghódítottnak tekintették.

 

1543 után Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége muzulmán volt. Mivel határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei nem voltak adottak, birodalmi szinten kisvárosnak számított. 1544-ben a szultán hat magyar lelkészt rendelt a városba, hogy gondoskodjanak a megmaradt hívőkről. Esztergom török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is. A királyváros nagy része elpusztult, bár a százharminc évnyi török uralomnak ma is vannak fellelhető jelei az építészetében. A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emeltek. A 17. században már hat fürdő működött a városban. A törökök 1587-re hidat építettek a Dunára, amely az 1594-re elkészülő erődrendszer része lett. Hasznosították az artézi források vizét, mert a muzulmán vallási előírások által megkövetelt rituális mosdások mellett a fürdésnek is nagy fontosságot tulajdonítottak. A Vízivárosban több török kori fürdő maradványait is feltárták már, emellett itt található az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi is, ami a Birodalom legtávolabbi megmaradt dzsámija.