Esztergom...sokadszorra.....☺☺☺☺☺ ......(4)

 

1594. április elején összegyűltek a magyar hadak Esztergom visszafoglalására. Hídfőállásuk Esztergom-Szentkirályon volt. Május 7-ére Mátyás főherceg serege körülzárta a várost mintegy 35 ezer katonával, réseket lőttek a várfalon, és 14-étől folyamatosan rohamozták a várat. 19-én 800 fős magyar és német csapat indult rohamra, köztük volt Balassa Bálint is. A költő mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, és 30-án a borbélyok hanyagsága miatt vérmérgezésben meghalt a szentkirályi táborban. 29-én a felmentő török sereg közeledtére, 56 napi ostrom után elvonultak a magyarok. A pápa ezek után pénzt és katonát ajánlott az ostrom folytatásához.

1595 áprilisától újra gyülekezni kezdtek a keresztény seregek a Prímás- és a Nyáros szigetek közötti partszakaszon. Június végén mintegy 60-80 ezer fős királyi sereg élén Karl von Mansfeld generális átkelt a Dunán, és május 4-én körülzárta Esztergomot. Az ostrom ténylegesen július elsején indult meg. Töretni kezdte a vár falait, melyek az előző évi ostrom után még nem voltak kijavítva, és több erőd felépítését rendelte el a város körül. Ilyen például a Sípoló-hegyi földvár is. Az ostrom előtti hetekben villámlás miatt két lőporraktár is felrobbant. Egyik a várban, a másik a Szent Tamás-hegyen, ami nagy kárt okozott a védőknek, sőt még a lőport sem tudták pótolni. A törökök július 2-án feladták a Rácvárost (egykori királyi várost, melyet betelepülő szerb kereskedők után ekkor Rácvárosnak neveztek), de a Vízivárost és a várat továbbra is védték. Ez lehetőséget adott az ostromlóknak arra, hogy hidat verjenek a Prímás-szigetre, és ott is ágyúkat állítsanak fel. Két napra rá, már a Várheggyel egymagas Szent Tamás-hegyi erődöt is bevették, ahonnan jól ágyúzható volt maga a vár. Itt is ostromágyúkat helyeztek el, majd 4-4 ágyúval megkezdték a falak törését mindkét helyről. Ezzel párhuzamosan sáncokat építettek a hajózás megakadályozására, mivel a törökök július 9-én megpróbáltak lőszert és embert juttatni a várba. Miután őket sikerült visszaverni, másnap, mikor Mansfeld egy színlelt rohammal azt próbálta megtudni, hogy a várfalon ütött rés elég nagy-e a támadás megkezdéséhez, néhányan részegen lelkesedésükben csatlakoztak a rohamozókhoz. Nagy részük elesett a rohamban. 15-én és 17-én is két sikertelen támadásra került sor, mire a törökök megpróbáltak kitörni a várból, és bevenni a Rácvárost. Őket a tartalék visszaűzte. 

Az ostromot főleg az átellenben fekvő Párkány török őrsége zavarta, míg 20-án Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat három nap után be nem vették. A szultáni hadsereg Havasalföldre készült, és nem tudott Magyarországra jönni. Hasszán budai pasa viszont megkísérelte Esztergom felmentését 15-16 ezres seregével, de Mansfeld augusztus 4-én nagy csatában megverte, és egész felszerelését zsákmányul ejtette. Néhány száz töröknek sikerült bejutni a várba. Mansfeld nem sokkal később vérhasban meghalt, és a fővezérséget Pálffy Miklós vette át. Az ostrom annyira előrehaladt, hogy augusztus 13-án elesett a Budai kapu, és fél napi kemény csatával sikerült bevenni a Vízivárost. A törökök sikertelenül megpróbálták visszavenni azt, ezért gyújtóbombáikkal lángba borították a házakat. Kara Ali bég 17-én halálosan megsebesült, mikor egy ágyúgolyó karját szakította le. Másnap megérkezett Mátyás főherceg, de a heves esőzések miatt csak 22-én indulhatott újra az ostrom. Aznap a pápai hadak is Esztergom alá értek. Augusztus 25-én megindult az általános roham az immáron egyesített tüzérség támogatásával. Két nap alatt sikerült leszerelni a török tüzérséget. 31-ére aztán sikerült aláásni és bevenni a Keleti- és a Dunai rondellát. Ezt követően a török őrség szeptember 3-án megadta magát, és a keresztények az ostrom hatvanötödik napján bevonulhattak a várba. A székesegyházban Te Deumot tartottak és Vincenzo Gonzaga mantovai herceg zenekara bemutatta a táborban jelen lévő Claudio Monteverdi egyik művét. Ennek emlékére Monteverdi nevét ma utca viseli a városban. A vár parancsnoka Pálffy Miklós lett, aki azonnal nekilátott a vár rendbetételének. A vármegyéktől kért segítséget, pénzt és kézműveseket, hogy a tél beállta előtt a legszükségesebb munkákat befejezzék. 1596-ban Rudolf király több parancsban is rendelkezett a vár helyreállításáról. Tervbe vették a Szent Tamás-hegy elhordását is, hogy a várat ne lehessen többet onnan lövetni. A város egész védelmét áttervezték, és Párkányba is korszerű erődöt szántak. A várost Győr és Érsekújvár mintájára erődvárossá akarták változtatni, amiben az ekkor még álló Szent Adalbert-székesegyház is egy helyőrség lett volna. A tervek pénz, idő és munkaerő hiányában végül nem valósultak meg.  

1598-ban az esztergomi naszádos osztály, János György vezetésével sikeres portyát hajtott végre és egészen Paksig hatolt le a Dunán. Pálffy Miklós főkapitány lovassága kísérte őket.^[11]

1599 szeptemberében Ibrahim pasa nagyvezír kijelentette, hogy békét akar kötni a magyarokkal. A két fél megbízottjai meg is kezdték a tárgyalásokat a városban. A törökök Esztergomon és Nógrádon kívül Győrt és Füleket is visszakövetelték, a másik oldalról viszont Eger visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre nem volt remény. Ibrahim Esztergomot és Érsekújvárt is fenyegette, de egyiket sem támadta meg. A császári fősereg Esztergom mellett állt, és a vármegyék, amelyek aránylag komoly erőket küldtek, sürgették, hogy ütközzenek meg a törökkel. Bár a visszavonuló török nyomában maradtak, – a zsoldosokat féltve – nem kezdeményeztek harcot. A tárgyalások kudarcba fulladtával a törökök 1604 szeptemberében érkeztek meg Esztergom alá. A városiak 20 ezer embert vontak össze, a szigetre hajóhidat állítottak és sáncokat építettek. Szokolluzade Lala Mehmed pasa nagyvezír nem boldogult Esztergom várával, és a nyári táborozás lejártával elhagyta az országot, azonban 1605 júliusában ismét a vár elfoglalására indult. Az ostrom augusztusban kezdődött, és végül a vár októberben – árulás révén – tíz év után újra török kézre jutott. 1661-ben és 1663-ban Forgách Ádám érsekújvári várkapitány két sikertelen felszabadítási kísérletet is tett. A törökök 20 ezres serege szétverte Forgáchot, és 700 foglyot ejtett. 342 foglyot Budára szállítottak, a többieket megölték. Miután 1663-ban a törökök Érsekújvárt elfoglalták, és felszólították az országot a megadásra, a vasvári békeszerződésben újabb húsz évre a törököknek adták egész Esztergom vármegyét.

1683 nyarán a várban tűz pusztított, de helyrehozták a károkat.^[12] Még abban az évben a törökök további felújításokat akartak végezni a várban, ami azonban már nem állt módjukban,^[13] mivel 1683. szeptember 12-én a szövetséges Habsburg–lengyel felmentő hadsereg a kahlenbergi csata során szétverte a Bécset ostromló törököket. Bécs felmentéséből bontakozott ki az a támadó hadjárat, ami többek között Esztergomot is felszabadította végül a török uralom alól. A párkányi csata október 9-én zajlott le, és az osztrák–lengyel–litván hadak élén nagy győzelmet aratott a parancsnokló III. Sobieski János lengyel király. 

 

 

 

 

A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat, és 1683. október 28-ával Esztergom 130 éves török megszállása véget ért. Két évvel később, 1685-ben Sejtán Ibrahím pasa budai beglerbég még megkísérelte Esztergom visszavételét. Sáncokat ástak, a Szent Tamás-hegyről ágyúzni kezdték a várost, mire a védők Joachim Strasser vezetésével kirohanással visszatámadtak. Augusztus 9-ére a folyamatos ágyútűz következtében több helyen leomlott a várfal, de másnap V. Károly lotaringiai herceg 44 ezres seregével megindult Esztergom felmentésére. Végül a táti csata során megverték a törököket.^[14] A török uralom után a megfogyatkozott népességű városban kezdtek újra letelepedni az emberek és a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre, melyek a királyi város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymezők voltak.