Esztergom...sokadszorra.....☺☺☺☺☺ ......(6)

Már az 1723-as országgyűlés is sürgette az esztergomi érseket és a káptalant, hogy térjen vissza ősi székhelyére Nagyszombatból, ahova még 1543 előtt menekült a török elől. Ez azonban csak 1820-ban történt meg. Rudnay Sándor hercegprímás úgy határozott, ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. Nagyszabású terveket dédelgetett: a Várhegyet valósággal betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek korabeli makettje ma is látható a Főszékesegyházi Kincstárban. 1822-ben megkezdték a bazilika építését a lebontott székesegyház helyén. A Várheggyel szemben álló Szent György hegyet teljesen elhordták, a Várhegy tetejéről több métert elhordtak. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak a legfontosabb részei készültek el: a székesegyház, a szeminárium, a hegy alatt haladó alagút, a Sötétkapu. Az érseki palota és a könyvtár végül nem a Várhegyen, hanem jóval később, már a Vízivárosban épültek fel. 1831-re elkészült a bazilika hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemploma és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később viszont, Packh Jánost, az építés vezetőjét egy rablótámadás során meggyilkolták Budai utcai lakásán, a hercegprímás pedig Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, így neki köszönhető a bazilika végső formája. A szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét, ezért 1856. augusztus 31-én, jóval az építkezések befejezése előtt felszentelte a templomóriást. A ceremónián maga az uralkodó, Ferenc József is részt vett. Erre az alkalomra írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amit ő maga vezényelt az ünnepségen. 

A város a 19. század elejére fontos regionális piacközponttá vált. Ebben nagy szerepet játszott a dunai kereskedelmi hajózás. Ekkortájt lépett Esztergom a fontos bortermelő városok sorába. Az 1840-es évekre csak Pesten, Nagysurányban és itt működtek új típusú, kéthengeres, amerikai rendszerű hengermalmok száraz lisztőrlési módszerrel. 1841. június 1-jén az Esztergomi érsekség vámszedési jogot kapott az Esztergom és Párkány közötti dunai hajóhídra és az Érsekújvár–Léva közötti országúton fekvő kis-dunai hídra. A vámtárgyakat az érsekség és alkalmazottai, hozzátartozóik, fogataik és a kiváltságosok ingyen használhatták. 1842 tavaszán a repülőhíd helyett az érsekség hajóhidat állíttatott fel. A híd személyzete 6 főnyi legénységből, két pénztárosból, egy révmesterből, két vámcédulaszedő legényből és két ácsból állt. A hajóhíd 267 öl hosszú (507 méter), 27 láb (837 cm) széles volt, és 37 hajón nyugodott. Az Esztergom–Párkány közötti hajóhidat 1849-ben felégették, és 1851. május 29-én nyitották meg újra.  

"Az esztergomi hajóhídnak éppen akkora vámszabálya van, mint a milliókba kerülő Lánchídnak. A magas tarifa gátolja a város fejlődését. Az olcsóbb átkelés miatt például a helyi iparosok kézzel tolják át taligáikat a hajóhídon Párkányba"	”
– Esztergomi Újság, 1864

 

1848. március 18-án Esztergom városa ősgyűlésen üdvözölte a forradalmi változásokat, és vidéken elsőként döntött a nemzetőrség felállításáról, aminek magja a városban működő polgárőrség volt. Napok alatt 1300-an léptek be a nemzetőrségbe, amit Mészáros Lázár hadügyminiszter 8-án Komáromba vezényelt a vár visszafoglalására. A nemzetőrség két százada 500 szekérrel, Besze János őrnagy vezetésével augusztus 10-én indult el, és még aznap megérkeztek Komáromba. Ez annyira meglepte a kis számú őrséget, hogy a felszólításnak engedve feladták a várat. 19-én közgyűlésen kihirdették a cenzúra eltörlését, felolvasták a város országgyűlési követének sebespostán érkezett jelentését, és Esztergom szab. kir. város közönségének elismerését és köszönetét nyilvánító levelét Kossuth Lajosnak. 28-án a megye teljes bizodalmáról biztosította az új felelős kormányt, központi választmány alakult a törvények kihirdetésére, megmagyarázására, a rend fenntartására. Március végén az egyre erősödő zsidóellenes hangulat lecsillapítására Esztergom megye hirdetményben szólította fel a lakosságot a zsidókkal szembeni türelemre. július 13-án Esztergom megye bizottmánya mozgó őrsereg felállításáról határozott, egyben felszólította a puskatulajdonosokat fegyvereik kölcsönadására. Kossuth Lajos elrendelte 650 jól felfegyverzett Esztergom megyei nemzetőr Pozsonyba indítását. 1848 őszén Kossuth Lajos és

Széchenyi István is megszállt a városban. Esztergomhoz köthető a szabadságharc szimbólumának tekinthető Kossuth-nóta, az „Esik eső karikára” kezdetű, melyet az esztergomi születésű Hulényi Ferenc írt Kossuth esztergomi látogatására (a dal eredetet vitatott). A legenda szerint viszont a hajóállomásnál az esőben várakozó tömeg ajkán keletkezett a dal, mikor október 18-án Kossuth toborzó körútján Esztergomba érkezett. Kossuth egy éjszakát töltött a Fürdő Szállóban, és másnap tovább utazott a vele érkezett 1500 nemzetőrrel, amit követett 800 esztergomi nemzetőr is. 1849. január 28-án Esztergom megye bizottmánya elhatározta a megyeszékhely Bátorkeszibe való áttételét, ahol egészen április 28-áig ülésezett, így Windischgrätz 1849. január 5-én kardcsapás nélkül bevonulhatott Esztergomba. A szabadságharc alatt Jellasics második hadtestének feladata volt Esztergom, Vác és Pest városainak őrizete, ezért a csapataival hátrébb húzódott. A vármegye párkányi járását nem foglalták el az osztrákok. Itt a lakosság az Habsburgoknak behódolt megyei vezetés helyett újat választott. Ekkor a császáriak újból bevették a várost, de a megyei vezetés még időben Párkányba menekült, és maguk mögött megrongálták a Duna-hidat. Miután az osztrákok bevették Érsekújvárt, a megyei vezetés Komáromba menekült. A császári seregek körülzárták Komáromot, és így Esztergomot nem fenyegették többé a magyar katonák. Ez így is maradt a tavaszi hadjáratokig, amikor is a magyarok megindultak Esztergom és Komárom ellen. Április 19-én megfutamították az osztrákokat, akik Esztergomba visszavonulva teljesen megsemmisítették a hajóhidat maguk mögött. Április 24-ére a császári csapatok kiürítették a várost, és a megyei vezetők az esztergomi megyeházán kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot. 

Ha jól tudom, akkor ez a "Zokogó Majom" maradéka ☺☺☺☺☺

A szabadságharc leverése után a legális fórumokon megnyilatkozók többsége olyan eltökélten foglalt állást a negyvennyolcas alapok mellett, hogy az 1860. december 17-én Scitovszky János érsek által egybehívott Esztergomi értekezlet gondosan kiválogatott résztvevői az 1848-as választási törvény alkalmazását javasolták. Az értekezleten Deák Ferenc kivételével a kor csaknem minden szerepvivő alakja megjelent, összesen hetvenhatan. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szabadságharc után a gazdasági fejlődés lelassult. Ebben az időben a város 58%-a földművelésből élt, az ipar fejletlen volt. Nagy hagyományai a szőlészetnek és a gyümölcstermesztésnek voltak. 1844-ben a helyi értelmiségnek, az érseki udvarnak, a megye és a város vezetésének köszönhetően megalakult a Takarékpénztár, amit az ötvenes évek elején súlyos veszteségek értek. A hatvanas évekre a városban több helyi jelentőségű kisüzemet nyitottak. Fazekasműhelyt, téglagyárat, szeszgyárat, a Vízivárosban a prímási gépgyárat, a királyi városban serfőzdét, ecetgyárat. A Duna mellett számos malom sorakozott. Jelentőseb ipari üzemek nem nyíltak ebben az időben. A városban 55 céh működött 504 fővel, a kereskedők száma 1851-ben mindössze 70 fő volt. A várost hátrányosan érintette, hogy a Bécs–Pest-vasútvonal elkerülte Esztergomot, ehelyett Párkányt és Nánát érintette. Ez meglátszódott a város népességén is. 1820 és 1850 között a város népessége nem nőtt számottevően, viszont megfigyelhető a reformkori elmagyarosodás a lakosság körében. A hivatalnokok és jogászok száma mindössze 112 volt. A királyi város lakossága messze gazdagabb volt a négy társtelepülésénél. A legtöbbet adózó kereskedő a 12. helyet foglalta el a legtöbbet adózók listáján. Az egyházi alkalmazottak nem Esztergomnak, hanem a Vízivárosnak, vagy Szenttamásnak adóztak, míg a megyei tisztviselőknek a városon kívül voltak birtokaik. A hatvanas évekre lendületet kapott a kaszinói élet, sorra alakultak az egyesületek is. Megnyílt a lövészegylet, rendszeressé váltak a hangversenyek, színielőadások.^[18] 1867-ben vezényelték Esztergomba a 26-os gyalogezredet a hadkiegészítő parancsnoksággal együtt. 1898 februárjában a soproni 76-os gyalogezred került a városba, míg a 26-osnak csak egy zászlóalja maradt itt. 

 

...egy kis kontraszt....😞😞😞😞😞