Naplás-tó......(1)

 Utoljára akkor jártunk itt, mikor még csak a kezdeti lépéseknél tartott az átalakítás. ☺☺☺☺☺

A cél a kilátó megmászása lett volna, de fentről megláttuk, hogy madárgyűrűzés is folyik, ezt is meglátogattuk. Ha valakinek kedve támad ehhez, a hónap végéig még megteheti.

Miit ír a Wikipédia:

A Naplás-tó (hivatalos nevén Szilas-pataki árvízvédelmi tározó) Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize. A XVI. kerületben, Cinkota mellett helyezkedik el. A tó és közvetlen környezete 1997 óta természetvédelmi terület.

 

A Naplás-tó a közeli erdős, lápos és mocsaras élőhelyekkel együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban is. A változatos élőhelyegyüttesen 1998-ig közel 200 madárfajt figyeltek meg, ezért évről évre megrendezik itt a nyárvégi gyűrűzést (2013 óta) és az őszi Európai Madármegfigyelő Napokat (2005 óta) a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében. Sokszínű a terület növény- és rovarvilága is.

Belül egy robusztus szerkezet vár...

A tó népszerű szabadidős úti cél a környékbeliek számára. Kedvelt kirándulási célpont, nyaranta horgászhely is. Fürödni tilos benne. Télen, az egyenetlenül befagyó felületen (jégen) tartózkodni életveszélyes, ezért a Rákosmenti Mezőőr Szolgálat munkatársai mindenkit figyelmeztetnek, aki a jégre lép.^[5][6] Bár az élővilágnak sem kedvez e téli szórakozási forma, 2017 januárjában mégis népi kezdeményezés indult a hivatalos és engedélyezett korcsolyázás lehetőségének megteremtéséért.

..hát ez a felerősítés nem sikerült igazán jól...

 

1976-ban már a Szilas-patak víztárolójának megépítéséről és a patak teljes szabályozásáról cikkeztek. A tározó feladataként a következőket írták: „hóolvadáskor, nagy tavaszi esőzések idején összegyűjti a vizet, s azt a száraz nyári hónapokban öntözésre használhatják majd. Tervezik üdülési és sport- lehetőségek megteremtését is a mesterséges tó mentén.^" A munkálatokat a VI. ötéves tervben előirányzott Káposztásmegyeri lakótelep építése is sürgőssé és szükségessé tette.

A tó a Szilas-patak visszaduzzasztása révén alakult ki – egyes források szerint 1978-ban, a Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek 1981 májusi jegyzőkönyve szerint 1975–1976-ban – hogy ezáltal is elejét vegyék a patak áradásainak.

1982-ben már Nalpásként említik, ekkor készült az első út hozzá, társadal­mi munkában. Bár vize jelentősen szennyezett volt, horgászni nem volt szabad benne, de két-három év múltán tervezték a haltelepítés megkezdését és partjának rendezését, hogy üzemi horgásztó lehessen. Funkciója szerint víztisz­tító, vízszabályozó, víztározó volt. A vízminőség azonban 1988-ig nem tette lehetővé a horgász-terveket. 1987 tavaszáig ugyanis egyik korábbi terv (a Mohosz Budapesti Intézőbizottsága szorgalmazta a környékbeli na­gyobb szennyvízkibocsátó üze­meknél pl. víztisztító előtározó építését) pénzszűke miatt nem valósult meg, azonban ekkor a Szilas Mente Mgtsz (ami területén a tározó létesült) uborkaüzeme, vala­mint a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyára „lekötötte” a szennyvízki­folyóit a patakról. Ez után gyorsított munkatem­póban láttak neki a szükséges létesítmények kialakításának. 1987 őszétől 90 mázsa pontyot, 10 mázsa amúrt, 65 mázsa dévérkeszeget, 6 mázsa kétnyaras harcsa- és 1000 darab fekete sügér ivadékot telepítettek a tóba, valamint két mázsányi csukát. 1988 áprilisától fogadta a látogatókat, és rendeztek versenyeket (noha az FSR hajók országos bajnokságát is itt rendezték már 1981-től⁾

...itt találtam olyan csavart, hogy kézzel meg tudtam forgatni ☺☺☺☺☺

 

Területe eredetileg a patak árterületének széles, lapos völgyében elhelyezkedő, időszakosan vízzel borított láprét volt. A tó nyugati partja a patakot visszaduzzasztó földgát, melyen a tó felőli rész ki van betonozva, tetején aszfaltozott út fut végig. Többi partja természetes úton alakult ki, ahogy a víz feltöltötte a gát előtti mélyebb részt. Létrehozása hozzájárult (hacsak nem kizárólagos oka) a patak menti láprétek fennmaradásához, amelyeket a 19. századtól kezdődő nagy folyószabályozások és mocsárlecsapolások következtében a kiszáradás fenyegetett. 

 A tó, mint létesítmény és partja a XVI. kerületi (tanács, majd) önkormányzat területén, azonban 2002 óta – egy joghézagnak köszönhetően – magán- és önkormányzati tulajdonban van (az erdő állami tulajdon, kezelője a Pilisi Parkerdő Zrt). A vízfelület kezelője a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.. A halászati jog a Magyar Államot illette, e célú üzemeltetését pályázattal 1988 óta a Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége (FŐHESZ) látja el, ami 100-150 mázsa halat telepít évente. 2018-tól két szervezet egymás közötti megállapodása alapján a FŐHESZ elsősorban a vízterület halgazdálkodásával kapcsolatos szakmai feladatok folyamatos koordinálását és a szakmai érdekvédelmi tevékenységet végzi, míg a BLV "Sport" Horgászegyesület, mint társ-alhaszonbérlő feladata a területi jegyek forgalmazása, s az egyesületnek kell gondoskodnia a vízterület halászati őrzéséről, haltelepítéseiről és egyéb, a halgazdálkodással összefüggő gyakorlati feladatokról, a tiszta, rendezett vízpart folyamatos fenntartásáról is.

 

^{A Naplás-tó és környékének komplex feltárását 1989-től 1997-ig, melynek eredményeként természetvédelmi területté nyilvánították, Stollmayer Ákosné (született: Boncz Emilia), a Szerb Antal Gimnázium biológiatanára szervezte tanítványai és a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának több munkatársával.}

 

...ez az én szememben egyenesen ronda...

Kiss Lajos 1982-es, a Magyar Nyelvőrben megjelent írásában található egy Naplás nevű tó, ami Mezőfalva belterületétől északra található, melyet már mint völgy 1753-ban is leírtak – a 21. századra már csak mint dűlőnév^[24] maradt fenn. E helynév magyarázatául a következőket írta: „a szerb-horvát Danište helynévnek a tükörfordítása. Ennek köznévi előzménye a szerb-horvát danište 'nappali tartózkodóhely'. A Naplás < naplás alapszava a régi napol, azaz 'időt eltölt, elveszteget (pl. a régi vármegyei rendszerben a beparancsolt előfogatos jobbágyok néha három-négy napig vesztegeltek a vármegyeház udvarán)' (vö. CzF. 4: 731 napol és napoló a.). Az 1753. évi adat arra mutat, hogy katonák egykori nappalozási helyével van dolgunk.” Ez a Fejér megyei helynevet az 1988-ban megjelent Földrajzi nevek etimológiai szótárában szintén a tükörfordítással keletkezett helyneveknél említette példaként,^[26] de szerepelt többek között az 1980-ban kiadott Magyar nyelvjárások című Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének évkönyvében^[27] a Kartográfiai Vállalat, 1978-as Magyarország földrajzinévtára című könyvében, illetve az 1972-es Fejér Megyei Történeti Évkönyvben is.

Pesty Frigyes 1888-ban, a Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben kötetében azonban máshol is felsorolja a Naplás helynevet. Pest megyében, ahol egy szántóföld neve Úri falu területén, illetve az sík területen Jász-Dósa falu hatá­rában dűlőnévként, Jászkún megyében.

Az 1890-es években megjelent Magyar nyelvtörténeti szótár szerint a naplás szó a halogatás, naptöltés közötti időjelző jelentéssel bírt.