Vácrátót, Botanikus Kert....

 Botanikus kert....(1)

Mit ír a Wikipédia:

A régi kapu

A vácrátóti az ország legnagyobb botanikus kertje, egyben az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. A 27 hektáros kertben közel 13 000 növényfajt, illetve -fajtát mutatnak be.

Különösen gazdag a fás szárú növények gyűjteménye (3300 fa és cserje).

A sziklakertben megtalálhatók mind a hat flórabirodalom, 25 magashegység virágai.

A rendszertani gyűjtemény közel 90 növénycsalád 2000–2500 virágos növényfajával szemlélteti a növényvilág kialakulásának történetét.

Az üvegházakban a trópusok sajátos növényvilágából:

síksági esőerdők (pálmákkal),
sivatagok (pozsgás növényekkel),
hegyi esőerdők (mohákkal és páfrányfákkal)

kapunk ízelítőt. 

A botanikus kert a vácrátóti kastélyparkból alakult ki. Ennek építtetőjét és tervezőjét nem ismerjük; valószínűsítik, hogy Géczy István referendárius, Vácrátót akkori birtokosa a 18. század végén és a 19. század első harmadában épült magyarországi angolkertek (Tata, Kismarton, Alcsút, a közeli Fót) mintájára telepíttette. A kertről az első írásos adat 1827-ben kelt. 

Az 1842-ben készült katonai térképen jól láthatók a kert mai körvonalai, a kanyargós utak, a tisztások, a ligetszerű facsoportok és a tó.

1846 őszén az eladósodott Géczy család a rátóti birtokot 300 000 pengő forintért eladta nagyszentmiklósi Nákó Sándor grófnak, majd a Nákó család 1852-ben a bécsi skót bencéseknek. 1856-ban az angolkert területe 55 524 négyszögöl volt.

A rátóti birtokot 1871-ben Vigyázó Sándor gróf vásárolta meg. Ő az akkoriban Alcsúton dolgozó Jámbor Vilmos ismert kertépítészt bízta meg a felújítás megtervezésével. A munkákat 1872 tavaszán kezdték el a cseh Band Henrik irányításával, és csak a századforduló után fejezték be. 1873 tavaszától 1913-ban bekövetkezett haláláig Band Henrik volt a főkertész. 

 

A természetet utánzó tájképi kertet dendrológiai parkká, gyűjteményes kertté varázsolták, beleszőve a szentimentális stíluskorszak motívumait. A kerten átfolyó Sződ–Rákos-patak vizét felhasználva és a régi nagy tavat is bevonva tórendszert alakítottak ki; a kitermelt földdel a lankás domboldalakat tették változatosabbá. Az építéséhez szükséges homok-, mészkő- és dolomittömböket a Vác fölötti Naszály hegyről szállították ide. A sokszor 10-15 mázsás kövekből sziklacsoportokat, sziklás hegyoldalakat formáltak. A patak partját sziklákkal rakták ki, hogy természetesebbnek tűnjön. A romantikus hangulatot fokozta a patak partjára épített vízimalom – ezt a II. világháború előtt itt forgatott film címe után ma is „zenélő malomnak” hívják. A romantika jegyében készült a Ferenc-halom nevű domb, a Sziklás-tó a pompás vízeséssel és a barlangszerű alagút, miként a szigeten elhelyezett gótikus műromok is.

Az ártéri keményfaligetnek csak nyomai maradtak meg a patak mentén (néhány matuzsálem korú, hatalmas fa). A terület többi részén meghagyták a század 30-as éveiben telepített növényeket (platán, törökmogyoró, tulipánfa, ezüst juhar, fekete dió, ostorfa, közönséges pagodafa, lepényfa stb.). A kitisztított területek talaját feljavították, majd észak-amerikai és kelet-ázsiai lomblevelű és örökzöld fákat, cserjéket telepítettek – de ezeknek mára hírmondója sem maradt. A cserjecsoportok közé és a fák alá virágos évelő növényeket, a nedvesebb helyekre és a patak partjára páfrányokat ültettek. A kastély előtti pázsitot a századforduló körül divatos szőnyegágyakkal (pleasure ground) díszítették. A Sziklás-tó fölötti meredek domboldalakat sziklakertnek képezték ki.

Az üvegházi gyűjteményt az 1880-as években az országos kertészeti kiállításokon több oklevéllel ismerték el.

Mágócsy-Dietz Sándor, a pesti egyetem egykori botanikaprofesszora szerint: „Legnagyobb benyomást kelt még a laikusban is, és még inkább a kertkedvelőkben a fás növényzet nagy változatossága… A hatalmasan fejlődött erdőszerű ligetek területét és alja növényzetét a legkülönbözőbb cserjék alkotják.” Vajon mit írt volna a professzor, ha húsz évvel korábban látogatja meg a kertet, amikor az még teljes díszében volt?

Vigyázó Sándor úgy végrendelkezett, hogy ha a család fiú utód nélkül maradna, akkor a hatalmas vagyon általános örököse a Magyar Tudományos Akadémia legyen. Apja halálának évében, 1921-ben hasonló szellemben végrendelkezett fia, Vigyázó Ferenc is, hozzátéve, hogy „a vácrátóti kastély és kert öregbítendő mai állagában, mint bojári gr. Vigyázó Sándor kastély és kert“.

Vigyázó Ferenc nem alapított családot, és 1928. július végén elhunyt; az elhanyagolt rátóti kastélypark a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került, de az Akadémia nem vállalkozott fenntartására, ezért a köteles rész fejében visszaadta azt Vigyázó Sándor unokájának, Bolza Mariettának, miután Bolzáék sikeresen megtámadták a végrendeletet. Gróf Zichy Domokosné Bolza Marietta 1936 őszén Debreczeni Sándor pesti ügyvédnek adta el a kastélyt és a parkot. Az új tulajdonosok kezében az értékes növénygyűjtemények tönkrementek. A pusztuló fenyvest kivágatták, helyette 11 kataszteri holdon gyümölcsöst telepítettek. Az 1930-as évek végén rossznak ítélt állaga miatt lebontották a kastélyt is, és helyére a ma is látható udvarházszerű épületet emelték.