A 19-20. század fordulóján a különleges gótikus vonalú mezőkövesdi női viselet már a legismertebb paraszti öltözékek közé tartozott. Az Alföld-szerte híres mondás: "hadd korogjon csak ragyogjon", őrájuk illett a legjobban. Akármilyen szegény volt a matyó, de néhány öltözet cifra ruhájának és a derékig érő hímzett ködmönnek meg kellett lenni, még ha megkoplalta is.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
A leghíresebb íróasszony (rajzoló), Kis Jankó Bori nagyapja is szűcsmester volt, aki a szebbnél szebb női kisbundákat virágozta. Leánya és unokája az ő műhelyében tanulta meg a matyó szűcshímzés kompozíciós rendjét, a színek harmóniáját.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
A legnagyobb jelentőségű ezekben az években az 1896-ban megrendezett
kiállítás volt a Városligetben. A "néprajzi faluban" 12 magyar és 12
nemzetiségi falut telepítettek, köztük Mezőkövesdet is. Akkori
főjegyzője javaslatára 1896. szeptember 8-án került sor a matyó
lakodalom bemutatására mintegy 150 fő részvételével. A menyasszonyt és a
vőlegényt gondosan kiválasztották, az esküvőt a Terézvárosi templomban
megtartották, majd az Andrássy úton haladva jutott vissza a lakodalmas
menet a "néprajzi faluba", a városligeti matyó házig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése