Baján jártunk..(6)

 Bajáról ezt írja a Wikipédia:

Baja (németül: Frankenstadt)^[3][4] megyei jogú város Magyarország déli részén, a Duna bal partján. Bács-Kiskun megye második legnagyobb települése, a Bajai járás központja. Jelentős kikötőváros és közlekedési csomópont. Gazdasági, kulturális, oktatási központ. 

 A Mohácsi-szigettel szemben, Budapesttől 160 kilométerre délre fekszik, a Duna bal parti oldalán. Három nagy tájegység, a Duna-ártér, a Kiskunsági homokhátság és a Felső-bácskai löszhát találkozásánál épült. Hazánkban a legfontosabb déli átkelőhely a Dunán. 

A Duna bal oldali mellékága a Sugovica (más néven Kamarás-Duna), amelynek keleti partján Baja belvárosa, nyugati partján pedig a kedvelt üdülőterület, a Petőfi-sziget fekszik; a kettőt híd köti össze. A Sugovica déli végén indul a Ferenc-csatorna. 

A szomszédos települések: észak felől Érsekcsanád, kelet felől Csávoly és Felsőszentiván, délkelet felől Bácsbokod, dél felől Vaskút és Bátmonostor, dél-délnyugat felől Szeremle, délnyugat felől Báta, nyugat felől pedig Pörböly; utóbbi kettő már a Duna túlsó partján fekszik. 

 

A város mai területe már az őskorban lakott hely volt, és a vaskort leszámítva folyamatosan az is maradt; a régészeti feltárások újkőkorszaki, bronzkori és népvándorláskori (szarmata) leleteket találtak. A 6. századtól avarok lakták a területet. 

 A honfoglalás után fontos folyami átkelőhellyé vált. Első írásos említése 1323-ból származik.^[5] Neve török eredetű lehet; valószínűleg első birtokosáról, Bajáról kapta.^[6] A közismert „bika” jelentés kevéssé valószínű, mivel az ótörökben buka, és egyetlen török nyelvben sincs palatális változata. Az ótörökben csak a bay szótő rengeteg jelentésének valamelyike jöhet szóba.^[7] Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta

 Baja a török hódoltság alatt a Bajai nahije központja, az időszakban jelentős erődítmény és kikötő volt, több száz házzal, mecsettel és fürdővel. A 16. század végi török adóösszeírások szerint 18–22 adózó ház volt a városban. A török idők végére azonban a település elnéptelenedett. Baján 1686–1690 között a török elől menekülő bosnyákok telepedtek le. A város népessége a 17. században a horvát (bunyevác, sokác) és szerb, majd a 18. században a német (sváb) és magyar betelepülőknek köszönhetően emelkedett meg ismét. 

A város a török uralom alól Buda visszavétele után szabadult fel, és kincstári tulajdonba került. A török elleni háborúkban fontos szerepet játszott, különösen az utánpótlás biztosítása révén, ezért 1696. december 24-én I. Lipót császár mezővárosi rangot adott neki. (Címere ezen dátum miatt ábrázolja a bibliai Ádámot és Évát, hiszen december 24-én van mindkét név névnapja.^[6]) Az ezzel járó jogokat III. Károly 1714-ben megerősítette. Később újra földesúri tulajdonba került: birtokosa 1727–1741 között a Czobor család volt,^[8] majd a zálogba csapott uradalom – a Czobor család kihalása után – 1750-től Grassalkovich Antal tulajdonába került. Baja végül 1858-ban váltotta meg magát Zichy Ferraris Félixtől, majd 1862-ben 722 ezer forintért megvette Zichy Ferraristól a bajai uradalmat és a Grassalkovich-kastélyt, amiből városháza lett. 

Baját pestisjárvány (1739), árvíz (1751) és tűzvész (1840)^[9] pusztította. Ennek ellenére a 18-19. században a vízi szállítás révén az Alföld egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált, így gazdasági és kulturális téren is a környék központjává fejlődött. 1828-ban kezdték kövezni az utcákat, aminek folytán a város 1830-ban kövezetvámszedési jogot kapott, 1833-tól pedig – megszakításokkal – közvilágítása is van a településnek. 1839-ben megindult a magyar nyelvű oktatás, 1845-ben pedig megnyílt az első helyi gőzfürdő is.