Baján jártunk..(7)

Még egy kis Wikipédia:

1848-ban hozzácsatolták Istvánmegyét, 1873-tól pedig törvényhatósági joggal ruházták fel. A 19. század utolsó harmadában fejlődésnek indult a közművesítés is. 1886-ban az augsburgi Riedinger L.A. cég gázgyárat épített, emiatt már a következő évtől, 1887-től gázzal – akkori nevén légszesszel – világították az utcákat. 1892-ben elkészült el a bajai telefonhálózat, 1898-ban pedig artézi kutat fúrtak a főtéren; vízvezeték- és csatornahálózata azonban még a 19. század végén sem volt a városnak. 

 

Az első világháború után, 1918-ban szerb megszállás alá került, és az új délszláv állam igényt formált rá. Bár Trianonban Magyarországnak ítélték, a délszláv csapatok 1921. augusztus 19-ig nem ürítették ki, és néhány napra a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett. 1930-ban hozzácsatolták Bajaszentistván nagyközséget. 

 

1921 és 1941 között a megcsonkított Bács-Bodrog vármegye székhelye lett. Ezt a rangot a Délvidék visszafoglalásával a korábbi megyeszékhely, Zombor visszakapta. A második világháborút követően, az 1950-es megyerendezésig ismét megyeszékhely volt.^[5]

^{Az 1950-es megyerendezést követően megyei vonatkozású közigazgatási státuszát elveszítette. Már 2001-ben Atyánszky György országgyűlési képviselő indítványozta, hogy Baja megyei jogú városi rangot kaphasson, de akkor az országgyűlés ezt az indítványt nem fogadta el. 2022 márciusában azonban – Zsigó Róbert kezdeményezésének, majd a Semjén Zsolt által benyújtott törvénymódosításnak elfogadását követően – már igen, így 2022. május 1-jétől megyei jogú város,[10][11][12] azonban az ezzel járó feladatokat csak a 2024-es önkormányzati választástól kezdve kell ellátnia.[13]}

  Fontos dunai kikötő. Évszázadokig vezető szerepe volt a térségi termény-, állat- és borkereskedelemben. 

 Vályi András országleírásában Baja mezővárost úgy jellemezte, melynek lakói „leginkább búzával, és egyéb hazánkbéli termésekkel való kereskedésből élnek, vásárjai nevezetesek. (...) Vásárja mind a három nevezetes, és nem kevés hasznot hajt, Dunán való malmai fél órányira vagynak, fogyatkozásai ellenben hogy szántó földjeinek egy része hol homokos, hol pedig kemény, kaszállójok bő időben elég”. 

 Fényes Elek 1851-ben megjelent geographiai szótárában Baja népességét 15 ezer főben határozta meg. A város lakói gabonával, baranyai borokkal, sárközi tűzifával, gyapjúval, bőrrel kereskednek. A városban a komáromi fakereskedők nagy rakhellyel rendelkeznek. A kézműves mesterek közül legnagyobb számban a csizmadiák, szűcsök, bocskorosok és szűrszabók vannak. 

 

Bár kézmű- és malomipara jelentős volt, az igazi ipari fejlődése a 19. század végén indult meg, amikor számos ipari üzem létesült itt. Megyeszékhely státuszának elvesztésével fejlődése is visszaesett, ismételt fellendülése az 1970-es évek fejlesztései nyomán kezdődött. Az 1990-es évek, a gazdasági szerkezet átalakítása kedvezőtlenül érintette, amely a mai napig érezteti hatását.

Ma is léteznek itt feldolgozóipari üzemek, főként a malomipar, bőripar, posztóipar, faipar és építőipar területén, de élelmiszeripara is jelentős. 

 

Budapest felől az 51-es, Kecskemétről az 54-es, Szeged és Bátaszék felől pedig az 55-ös számú főúton közelíthető meg. A lakott terület tehermentesítését szolgálják az 511-es és az 551-es főutak. Az 55-ös főút Duna-hídja (Türr István híd) 1909-ben épült.

A város területét érintő mellékutak közül legfontosabb az 5501-es út, ez köti össze Bácsalmáson át Tompa és Kelebia térségével. Vaskúttal és annak délebbi szomszédaival az 5506-os út, Szeremlével az 51 144-es számú mellékút kapcsolja össze.