Esztergom....(14)

A 19. század 30-as éveiben kezdődött meg Hévíz városrész átépítése. 1838-ban elkezdték az ottlévő Hévíz-tó lecsapolását, a meleg vizű források elvezetésére kiépítették a Mala-forrásalagutat, és a termálvízre felépült a környék első szállodája, a Fürdő Szálló, melyben később Kossuth és Széchenyi is megszállt. 1841-ben nyitott meg a helyi értelmiség találkozóhelye, a Központi Kávéház, melyet egy évszázaddal később, még Babits is rendszeresen látogatott. A Víziváros déli végén 1853-ban épült fel a Főszékesegyházi Könyvtár épülete Hild József tervei szerint. Ez Magyarország leggazdagabb egyházi könyvtára ami 127 ezer kötetet őriz.

1848-ban felmerült a királyi város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesítése. A heves ellenállások miatt, csak 1853-tól tartozott egybe a négy város közigazgatásilag és adózási szempontból. Ekkor a megyefőnök közölte a községekkel, hogy az egyesítésre felsőbb hivataloktól utasítást kapott, és ezt 568/1853-as számú rendeletében véglegesen végrehajtotta.^[13] Ez az állapot csak 1868-ig állt fent, amikor a vármegye a régi állapotok visszaállításáért folyamodott az országgyűléshez. A királyi városnak ezután csak 8700 lakosa maradt.

Már az 1723-as országgyűlés is sürgette az esztergomi érseket és a káptalant, hogy térjen vissza ősi székhelyére Nagyszombatból, ahova még 1543 előtt menekült a török elől. Ez azonban csak 1820-ban történt meg. Rudnay Sándor hercegprímás úgy határozott, ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. Nagyszabású terveket dédelgetett: a Várhegyet valósággal betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek korabeli makettje ma is látható a Főszékesegyházi Kincstárban. 1822-ben megkezdték a bazilika építését a lebontott székesegyház helyén. A Várheggyel szemben álló Szent György hegyet teljesen elhordták, a Várhegy tetejéről több métert elhordtak. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak a legfontosabb részei készültek el: a székesegyház, a szeminárium, a hegy alatt haladó alagút, a Sötétkapu. Az érseki palota és a könyvtár végül nem a Várhegyen, hanem jóval később, már a Vízivárosban épültek fel. 1831-re elkészült a bazilika hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemploma és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később viszont, Packh Jánost, az építés vezetőjét egy rablótámadás során meggyilkolták Budai utcai lakásán, a hercegprímás pedig Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, így neki köszönhető a bazilika végső formája. A szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét, ezért 1856. augusztus 31-én, jóval az építkezések befejezése előtt felszentelte a templomóriást. A ceremónián maga az uralkodó, Ferenc József is részt vett. Erre az alkalomra írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amit ő maga vezényelt az ünnepségen.

A város a 19. század elejére fontos regionális piacközponttá vált. Ebben nagy szerepet játszott a dunai kereskedelmi hajózás. Ekkortájt lépett Esztergom a fontos bortermelő városok sorába. Az 1840-es évekre csak Pesten, Nagysurányban és itt működtek új típusú, kéthengeres, amerikai rendszerű hengermalmok száraz lisztőrlési módszerrel. 1841. június 1-jén az Esztergomi érsekség vámszedési jogot kapott az Esztergom és Párkány közötti dunai hajóhídra és az Érsekújvár–Léva közötti országúton fekvő kis-dunai hídra. A vámtárgyakat az érsekség és alkalmazottai, hozzátartozóik, fogataik és a kiváltságosok ingyen használhatták. 1842 tavaszán a repülőhíd helyett az érsekség hajóhidat állíttatott fel. A híd személyzete 6 főnyi legénységből, két pénztárosból, egy révmesterből, két vámcédulaszedő legényből és két ácsból állt. A hajóhíd 267 öl hosszú (507 méter), 27 láb (837 cm) széles volt, és 37 hajón nyugodott. Az Esztergom–Párkány közötti hajóhidat 1849-ben felégették, és 1851. május 29-én nyitották meg újra.

1848. március 18-án Esztergom városa ősgyűlésen üdvözölte a forradalmi változásokat, és vidéken elsőként döntött a nemzetőrség felállításáról, aminek magja a városban működő polgárőrség volt. Napok alatt 1300-an léptek be a nemzetőrségbe, amit Mészáros Lázár hadügyminiszter 8-án Komáromba vezényelt a vár visszafoglalására. A nemzetőrség két százada 500 szekérrel, Besze János őrnagy vezetésével augusztus 10-én indult el, és még aznap megérkeztek Komáromba. Ez annyira meglepte a kis számú őrséget, hogy a felszólításnak engedve feladták a várat. 19-én közgyűlésen kihirdették a cenzúra eltörlését, felolvasták a város országgyűlési követének sebespostán érkezett jelentését, és Esztergom szab. kir. város közönségének elismerését és köszönetét nyilvánító levelét Kossuth Lajosnak. 28-án a megye teljes bizodalmáról biztosította az új felelős kormányt, központi választmány alakult a törvények kihirdetésére, megmagyarázására, a rend fenntartására. 

Forrás: Wikipédia

Csendélet....